Mi közünk lehet 2017-ben fiatal színházi alkotókként az 1956-os forradalomhoz? Mit jelent számunkra az otthontól, mint anyaégitesttől való elszakadás, a nemzeti és személyes identitás megélése, egy kultúra széttöredezése és szétszóratása? Miként zajlik a beolvadás egy idegen környezetbe, mely ugyanúgy nyomokat hagy az érkezőben, mint a befogadóban? Többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ azok alapján az interjúk alapján, melyeket a K2 társulata a forradalom Amerikába emigrált túlélőivel készített New Yorkban.
Az előadás időtartama 1 óra 40 perc, szünet nélkül.
Hangok
- Boros Anna
- Borsányi Dániel
- Domokos Zsolt
- Horváth Szabolcs
- Piti Emőke
- Viktor Balázs
További közreműködők
- A szöveget szerkesztette: Závada Péter
- Zene: Horváth Szabolcs
- Fény: Kehi Richárd
- Látvány: Jeli Sára Luca
- Rendezőasszisztens: Kovács Zsuzsi
- Produkciós vezető: Erdélyi Adrienn
- Rendező: Fábián Péter, Benkó Bence
Kritika
„Semmi sem állhatna távolabb a hivatalos emlékezetpolitikától, mint a k2 Színház Závada Péter által írt új bemutatója. Az előadás egy el nem nyert pályázat eredményeként jött létre (a forradalom 60. emlékévében államilag nem támogatták ezt a projektet), így végül – voltaképp szerencsés módon – teljesen függetlenül, magánfinanszírozásból valósulhatott meg, pusztán az alkotók lelkesedése és elszántsága miatt, akik hittek abban, hogy képesek újat mondani ’56-ról, illetve a harmadik generáció hozzá való viszonyáról vagy közönyének az okairól. Van-e közünk hozzá? – kérdezik a fiatal színházcsinálók, és az a mód, ahogy ez számukra egyszerre lesz múlt- és önismereti kérdés, valódi feszültséget és tétet ad a játéknak.”
http://revizoronline.com/hu/cikk/6837/k2-szinhaz-zavada-peter-holdko-szkene-szinhaz/